Szeretni megtanulni, nem túl könnyű...
Azt aki ott van, megszokod, és elfelejtesz rá csodálkozni különlege slényére.
Az akit ritkán látsz, égeti a lelked, hogy ujra elmegy, és már épp egymásra találtatok volna, de épp újra elmegy.
S az aki a távolban van, csak csendes űr a lényedben, néha felüvöltesz némán, a hiánytól, de nem tehetsz semmit.
Nem lehet akárhogy szeretni... Csak ha odaajándékozol a lelkedből egy darabot, a szivedben emelt oltáron.
